Michael Schumacher pályafutása 80. győzelmét aratta a Brit Nagydíjon. A német címvédő a Magny-Cours-ban debütált MP4-19B jelű McLarent, volánja mögött Kimi Räikkönennel és csapattársát, Rubens Barrichellót utasította maga mögé.

A mezőny nem sokkal a piros lámpák kialvása után a Kimi Räikkönen, Rubens Barrichello, Jenson Button, Michael Schumacher, Jarno Trulli, David Coulthard, Takumas Sato, Juan-Pablo Montoya, Mark Webber, Felipe Massa, Marc Gené, Cristiano da Matta, Giorgio Pantano, Fernando Alonso, Christian Klien, Nick Heidfeld, Giancarlo Fisichella, Olivier Panis, Gianmaria Bruni, Baumgartner Zsolt láncba rendeződött.

Bár a fiatal finn McLarenes szépen kihasználta a pole pozícióból származó előnyt, és a rajt után azonnal az élre állt, a 11. körben, első boxkiállásáról visszetérve beragadt Takuma Sato mögé. Eközben a Ferrari német sztárja, ahogy azt sokáig csapattársa tette, leggyorsabb kört leggyorsabb körre halmozott, és átvette az első helyet, amelyet többé esze ágában sem volt kiengedni a kezéből.

Juan-Pablo Montoya és Sato privátháborújában a kolumbiai a 2. körben csak átmenetileg győzedelmeskedett, aztán a BAR kerékcseréje és lassú köridejei miatt a 15. körben végleg.

A kerékcserék első hullámának két másik nagy nyertese Giancarlo Fisichella és Mark Webber lett: az utolsó rajtkockából induló sauberes sokáig 5., ausztrál kollégája 3. is volt kétkiállásos taktikájának köszönhetően.

Olivier Panis a 17. körben, miután autója tűzoltóberendezése magától bekapcsolt, úgy döntött, inkább nem fúl bele az őt körülvevő habba, és kiállt.

Ugyanebben a körben Baumgartner Zsolt megelőzte Gianmaria Brunit, és következetesen jobb időket teljesítve nekilátott távolodni minardis társától, míg a motorja a 31. körben meg nem adta magát.

Pantano a 18. körben kicsúszott, de valahogy visszaevickélt a pályára, miközben az élen gyilkos harc folyt az idővel: Räikkönen tizedről tizedre próbált meg közelebb kerülni a szezonban eddig taroló Ferrarihoz. Őt Jenson Button, az angolt Barrichello, és Fisichella üldözte.

A 2., 3., 4. pozíciót birtokló versenyzők közül csak Buttont érintette rosszul a 27-28. kör. Hármójuk kerékcseréje után ugyanis ő vesztett egyedül pozíciót, amikor az élmezőny rendeződés után kirajzolódott a Schumacher, Räikkönen, Barrichello, Button, Coulthard, Trulli, Fisichella, Montoya, Webber, Massa, Sato, da Matta, Alonso, Klien, Gené, Hiedfeld, Pantano, Baumgartner, Bruni sorrend.

A Minardi istálló bánatát a sportigazgató John Walton péntek éjjeli halála után még Baumgartner kiállása, és Bruni szerelőelrántása is fokozta, ráadásul mindez ugyanabban a - 31. - körben történt. Az olasz pilóta nagy igyekezetében magával rántotta egyik szerelőjét, aki azonban nem sérült meg komolyan.

A 40. kör Jarno Trulli hatalmas bukását hozta, amelyet a Safety Car azonnali hatalomátvétele követett. A Renault bal hátsó felfüggesztésével történt valami, aminek következtében az autó először eszeveszett búgócsigaként kezdett pörögni, majd jó néhányszor megfordult a tengelye körül, és romhalmazként megállt a bukótérben.

A már jó ideje a Forma-1 lassításáért küzdő olasz pilóta némi sokk és egy orvos kíséretében saját lábán hagyta el az alkatrésztemetőt.

A takarítási munkálatokat kihasználva Räikkönen és Barrichello egyszerre, ám nem egyedüliként hagyták el a csatateret, és változatlan sorrendben visszatértek Michael Schumacher mögé (nem számítva a lekörözöttek táborához tartozó Klient és da Mattát, akik beékelődtek a harcoló felek közé).

Trulli balesete után, és a biztonsági autó távozása után már csak Giorgio Pantano kicsúszása - 49. kör - borzolta a kedélyeket, no meg Barrichello igyekezete, amellyel a Schumachertől centiről centire leszakadó Kimi Räikkönent próbálta meg eltántorítani élete 9. ezüstérmétől - sikertelenül.

Michael Schumacher 90,9 %-os teljesítményt nyújtva eddig a 11 futam alatt (számára) megnyugtató 26 pontos fölénnyel vezeti a világbajnokságot. A Ferrarik ezúttal nem arattak kettős diadalt, ám előnyüket a konstruktőri tabellán így is tovább növelték, hiszen a Renault nem szerzett pontot, a BAR legjobbja pedig ezúttal egy 4. pozíció lett, Button révén.

A McLaren 10 GP óta - 2003., Japán - tartó dobogótlansága szakadt meg Räikkönen silverstone-i második helyével.